Szellemi örökségek védelme

Ahhoz, hogy mélyebben beleáshassuk magunkat a koreai tánc történetébe, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a félsziget kultúrájában milyen fontos helyet foglalnak el a tradíciók, a nemzeti kincsek, szellemi örökségek, és hogy ez mennyire része a mindennapjaiknak. Lefogadom, hogy utad során már több olyan reklámot láttál, amelyen felbukkant egy palota, egy adag kimchi, egy kis tánc, netán megszólalt a háttérben egy népi hangszer. Dél-Koreában a múlt és a jelen együtt lélegzik a legnagyobb harmóniában, miközben a jövő is már be-bekacsint. Nézzük meg, hogy Dél-Korea örökségvédelemért folytatott munkássága hol is kezdődött...

Az 1940-es években a koreai félszigetet is a II. világháború gyötrelmei emésztették. A koreai amerikai katonai kormányzat 1945-ben lépéseket kezdeményezett a koreai kultuális javak megóvása érdekében, ezért létrehozott egy örökségvédelmi programot, mely a mai Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság jogelődje lett.

Az 50-es években a félszigetet egy újabb gond, a koreai háború kínozta. 1961-ben az Igazgatóság akkori adminisztrátora, Go SangRyeol (고상렬) elhatározta, hogy elkezdi felkutatni elkezdi felkutatni Korea szellemi kulturális örökségeit, melyben a neves koreai napilap, a Hanguk Ilbo riporterének, Ye Yonghae-nek (예용해) több cikke volt segítségére. Az örökségvédelmi lista elején azok az emlékek szerepelnek, melyeket Ye Yonghae cikkei által sikerült lejegyezni. A listán szereplő többi emléket pedig kutatók és az évenként megrendezett népművészeti versenyek nyertesei véleménye alapján adtak hozzá. Helyi hivatalok ajánlásait is figyelembe vették a felvételkor. 1962-ben egy új törvényt írtak, mely segítséget nyújthatott a kulturális emlékek megóvása érdekében, egy 1950-es japán törvény mintájára kategóriákba szedve a kulturális javakat, melyek felkutatása és védelme akkor még gyerekcipőben járt. Go SangRyeol kitartó munkájának hála 1969-ig bezárólag 956 emléket vettek fel a listára (nemeti kincs, kincs, történelmi emlékhely, természetes műemlék (funfact, hogy a jindo kutya is ebbe a kategóriába tartozik), stb.), ezek között pedig összesen 31 darab található a "szellemi kulturális örökség" kategóriájában (ez tartalmazza a zenéket és táncokat is).  

A Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság jelenleg a kultúráért, sportért és turizmusért felelős minisztérium alá tartozik (Ministry of Culture, Sports and Tourism - 문화체육관광부). Feladatuk, hogy a tárgyi és szellemi emlékeket megóvják, és a szellemi örökségek birtokosait (ún. emberi kulturális birtokos /élő nemzeti kincs - 인간문화재) támogassák abban, hogy az általuk birtokolt tudást átadják. Ezeket a személyeket boyuja-nak (보유자=birtokos) nevezik, és az a feladatuk, hogy az általuk képviselt szellemi örökséget életben tartsák és átadják, tanítsák, hogy fennmaradjanak az utókornak. Éppen ezért őket mély tisztelet övezi, hiszen nem érhet akárkit ez a kiváltság - szigorú szempontok alapján választják ki ezeket a személyeket.

Az 1962-es örökségvédelmi törvény 2-es cikkelye szerint a kulturális javak fogalma: minden olyan mesterséges vagy természetes, nemzeti és nemzetközi, anyagi vagy szellemi jószág, mely magas történelmi, művészeti, akadémiai vagy tájképi értékkel bír, az alább felsorolt négy fő kategóriába esik:

• anyagi örökségek (ide tartoznak a nemzeti kincsek, épületek, klasszikus könyvek, ősi dokumentumok, képek, szobrok, és egyéb műalkotások, és minden olyan egyéb emlék, amelynek magas történelmi vagy művészi értéke van, régészeti szempontból is meghatározó)
• szellemi kulturális örökségek (és "fontos szellemi örökségek", mint pl. népzene, néptánc, maszkban előadott táncos drámák, művészeti technikák, és minden olyan egyéb örökség, amelynek magas történelmi vagy művészi értéke van) - ebbe a kategóriába tartoznak a birtokosok is, akik úgymond "élő nemzeti kincsek"
• műemlékek (ide tartoznak az a.) történelmi helyszínek, királyi paloták és rezidenciák, királysírok, fazekas műhelyek, b.) festői tájak, c.) állatok és növények, beleértve a természetes lelőhelyüket és tenyésztésük/termesztésük helyszínét, barlangok, természeti helyszíneket, ásványokat, stb.)
• népművészeti örökségek (ebbe anyagi és szellemi kulturális emlékek is tartoznak, mint például a társadalmi morálok, és olyan szokások, melyek ételekhez, viseletekhez, lakáskultúrához, foglalkozáshoz, valláshoz vagy évente megrendezésre kerülő eseményekhez kapcsolódnak)

Ugyanakkor a kulturális javakat megkülönböztetik államilag meghatározott és regionálisan/város által kijelölt örökségekként is.

Az UNESCO szellemi örökségi listáján jelenleg 20 koreai emlék szerepel, köztük a Ganggangsuwollae és a Cheoyongmu is, melyek Dél-Korea "fontos szellemi örökségek" listáján is szerepelnek (lsd. az alábbi táblázatban).

Tánchoz kapcsolódó szellemi örökségek

Dél-Koreában a legelső bejegyzett szellemi kulturális örökség a Jongmyo Jeryeak, mely a jongmyoban (konfuciuszi szentélyegyüttes Seoulban, ahol a Joseon (1392 - 1910) dinasztia elhunyt királyainak és királynéinek lelkét őrző emléktábláját védik) tartott rituálék alkalmával eljátszott zenéinek a gyűjtőneve, mely magába foglalja az itt előadott Ilmu (jelentése Sortánc) nevű rituális táncot is. És ezt követte még több száz, a fenti kategóriákba sorolt emlék.

1960-tól napjainkig összesen 143 emléket vettek fel a fontos szellemi örökségi listára. Ha az összes kategóriát egybe vesszük, akkor 5000-nél is több bejegyzett tétel szerepel az örökségvédelmi igazgatóság listáján. Ha elmerülnétek a többiben is, az alábbi linken megtehetitek (koreai és angol nyelven).

Ha Koreában jártok

Ha Dél-Koreába utaztok, érdemes figyelembe venni minden hónap utolsó szerdáját! Ez ugyanis a Koreai Kultúra Napja, melyet havonta megünnepelnek. Ilyenkor a történelmi helyszíneket ingyenesen lehet látogatni, és számos egyéb kedvezményeket biztosítanak a programban résztvevő helyszínek (mozikban, sportközpontokban, múzeumok kiállításaira, előadásokra, könyvtárakban, stb...). További információt itt találsz.